A 0. nap fáradalmait hamar kipihenhették a gépek és résztvevők többsége, hisz hajnali 3 órára már majdnem mindenki elment aludni.
1. nap:
A nap már 6 órakor olyan erősen sütött, hogy az én szememből teljesen kiverte az álmot. Sikerült is pár lesi fotót készítenem az álmodozó emberekről, ilyenkor olyan békések.
12 óráig gyorsan eltelik az idő, a fű sem nő. Csak a szerverek duruzsolnak. Egy-két korán kelő ember virraszt a gépe mellett. Amint ki kell menni a szabadba, szinte megvakulunk a napfénytől, gyorsan vissza a félhomályba.
az AIRSOFT-osok és kezdetét veszi a bemutató. Mindenki figyelmesen szemléli és hallgatja a profi szakértőket. A fegyverek ismerősek, hisz a játékprogramokból már találkoztunk velük. Viszont a virtuális fegyvereket nem lehet megfogni, felemelni, nem érezhető a súlyuk. A szakmailag kimerítő előadások után gyors balesetvédelmi okítás, ahol megtudjuk, hogy a biztonsági szemüveget semmilyen körülmény között nem vehetjük le, amennyiben fegyver van a kezünkben. Kisvártatva megkezdődik a céllövészet, ahol másfélóra alatt közel 6000 biológiailag lebomló lőszert használunk el. Mindenki lázban, élvezzük a helyzetet és amikor már úgy tünik, nem lehet felülmúlni, akkor irány a pincerendszer, ahol 3v3ban lehet kipróbálni, hogy mennyit ér a virtuális tapasztalat. Oktatóink szerint egész ügyeseken használjuk a fegyvereket.Miután vége, mindenki visszatelepszik a gépe mellé. Hihetetlen, hogy ennyi ideig nem ültünk előtte, van, aki leégett amíg kint volt a bemutatón.
Nagyon látványos, ahogy a rétegek egymásra nyomtatása után kis idő múlva megjelent a kész tárgy, ami előzőleg még csak a képernyőn volt látható.
A hajnal mozgalmas, mindenki próbálja a legjobban kihasználni az időt, azaz a legtovább fennmaradni.
Hajnali 6-kor azonban mindenki elájult.
A HACKERSPACE képviselői is átvették a napi beosztásunkat, délig aludtak majd egyenként beszélgettek el az érdeklődőkkel (legalább is azokkal, akik már felébredtek).
A délutáni órák elég nyugalmasan teltek, mindaddig, amíg meg nem éhezett a társaság, ugyanis a szervezők meleg ételt ígértek. Kis csúszás és 19 óra magasságában kész lett a kaja. (a kiéheztetett tömeg sokkal hálásabb tud lenni – nagy LEVIN)
Babgulyáshoz tömött sorokban érkeztek a éhes emberek, jól lakottan és hálásan távoztak.
Bőven főztünk, tehát marad még a kondérban sok finomság, ami aztán éjfélkor lett második hullámban kiosztva, újra teremtve a hálás tekinteteket és a sok mosatlan tányért.
Valahogy úgy esett a társasággal, hogy a 2 napos kialvatlanság vagy a babgulyás megfeküdte a gyomrot, így hamar elült a harc, leálltak a gépek, nyugovóra tértek az emberek.
Hihetetlenül korán ébredt a társaság. 10 óra magasságában már túl volt a zuhanyzáson a többség (aki szokott zuhanyozni). Köszönhető ez annak, hogy hajnalban rekord időben néptelenedett el az ebédlő. Hajnali 1-2 órakor már alig voltunk a küzdőtéren.
A napi előadóink elég korán érkeztek Egerből, az Eszterházy Károly Főiskoláról, Dr. Kusper Gábor és Rácz Gábor. Az előadások előtt volt idő végig járni a helyszínt, beszélgetni a résztvevőkkel.
A mai napi előadásain hallhattunk a nyerő stratégiák fontosságáról (már ha nyerni szeretnénk), megtudhattuk, hogyha van egy játékprogram ötletünk és esetleg már el is készítettük a programot, hogyan tehetjük azt sikeressé és nem utolsósorban a programozásról hallhattunk. Azaz mindannyian programozókká vallhattunk. Megtudhattuk, hogy a keleti küzdősportok egyáltalán nem állnak messze a területtől, legalább is ebből a megközelítésből, lásd Programming Dojo, ahol a haladóbbak segítik a kezdőket, a kezdők új utakra vezethetik a haladókat, miközben előbb-utóbb maguk is haladókká válnak. Láss csodát, 10 perc alatt programot írtunk közösen 🙂 – köszönjük.
A nap további részében már abszolúte semmit nem csináltunk, csak játszottunk. Retró feelinghez a CS 1.6 os és a BF2 segített hozzá.
Reggel 7 óra – sehol senki. Mint egy zombi filmben, minden kihalt, egy ventilátor forog, a gazdája úgy felejthette, gépek többsége kikapcsolva, de akad egy, ahol egy sorozat epizódja megy, nem tűnik fel neki, hogy senki sem bámulja. Egy másikon egy játék intro-ja unalomig ismétli magát. Csak pár órával hamarabb lett vége a csatáknak, üres üdítős flakonok árválkodnak az asztalokon és a földön, egy chip-es zacskó zörög a venti közelében. Mintha egy játékprogram bevezetőjében lennénk, ahol a terem résztvevőinek sietősen kellett elhagyniuk a helységet valamilyen ellenség elől menekülve.
3 órával később annyival változik a helyzet, hogy három ember csinál valamit a gépek előtt, maguk sem tudják, hogy mit. Üveges tekintettel bámulják a villódzó monitorokat. A helyzet magyarázata egyszerű, de vissza kell mennünk a második naphoz, ahol is a kevés alvás azt eredményezte, hogy a harmadik nap mindenki korán elájult. Viszont ennek köszönhetően a 3. nap hajnal 5-ig tartott. Úgy látszik kezdünk felnőni a helyzethez, lassan megszokja a szervezetünk az extrém igénybevételt, ez szép és jó, csak a mai előadást a szervezők (kevés előrelátással) 14 órára tervezték. A létszám adatok eddig azt mutatják, hogy kevés lesz az érdeklődő…
Fél 2 és a résztvevők 70 %-a visszaérkeznek, az előadás ami a modellezésről, szimulációkról szól, időben megkezdődik. A szép számban összegyűlt hallgatóság megtudhatta, hogy a szimulációból és kísérletből kettő féle is van, nevezetesen a sikeres és a tanulságos és hogy egy látványos slide mennyivel több ezer szónál (főleg, ha nem minden szót értünk). Mindannyiunk képzeletében vélt kalapáccsal dolgozó geológustól eljutottunk az hatalmas mérési adatokat értelmező kutatóig, aki a számítógépek segítségével megállapíthatja, hogy egy talajszennyeződés mennyi idő múlva és mekkora területet fog elborítani, egy karszthegységben összegyűlt víz, mennyi ideig tudja a szükséges vízmennyiséget biztosítani, amíg ki nem apad. Az előadás utolsó fázisa kisgyermekkorunkra emlékeztetett bennünket éspedig hogy mindannyian öntözgettük a vizet a homokozóba, hogy homokvárakat építsünk. Úgy látszik az embert később is foglalkoztatja ez a jelenség, de általában már nem szórakozásból tesszük ilyen (tisztelet a kivételnek), hanem hogy a szimulációból megállapítsuk el fogja-e bírni a hatalmas terhelést az adott terület – egy épület, vagy egy hatalmas munkagép gumiabroncsainak túlsúlya alatt.
A délután a semmittevéssel zajlott a továbbiakban, ami persze nem igaz, hisz előkerültek olyan játékok is, mint a WARFACE. A STEAM sikeres üzletmodelljének köszönhetően (hihetetlen, de olyan fogalmakat használok, amiket itt az előadásokon hallhattam) ez a játék egyelőre ingyenes és még teszt fázisban van, mégis nagyon szórakoztató. A kezdeti egymásnak esés (16v16) után bombalerakó és zászlóelfoglalós játékmeneteket is kipróbáltuk, később előkerült a cooperativ menet is, ahol 5 fős csapatok, ismerve a nyerő stratégiát, irthatták az ellent. Éjfél körül újra elővettük a babgulyás már összeért (PATCH-elt) változatát és egy másik szükségletünket is figyelmet fordítottunk, fennmaradás szükségletére (fenn-maradtunk 5-ig). A szervezők ezt a hajnalt is mosogatással kezdték, kellően bővítve ezzel azokat az ismereteiket, amivel egy esetleges külföldi munkalehetőség sikeresen megpályázható és betölthető.
Mondhatom, elég mozgalmas nap volt… és nincs vége!
A hajnali mosogatás után a szervezők újraindították magukat egy kevés alvás segítségével.
Hajnali 10 körül még csak mutatóban fordultak elő az emberek. Volt, akik csak az előadásra ébredtek fel 14 óra körül. Az előadások igazán komoly szakmaiságot adnak a rendezvényünkhöz, remélhetőleg célba találnak a résztvevőknél, elgondolkoztat mindenkit, hogy az informatika igen sokszínű terület, és még hobbinak sem utolsó. Azt tartja a mondás, hogy aki a hobbijának él, abban dolgozik, az boldog ember kategóriába tartozik. Hát törekedjünk erre!
A mai előadóink a Miskolci Egyetem Általános Informatikai Intézetről érkeztek hozzánk:
Robot programozás
Piller Imre (Miskolci Egyetem) előadása napjaink izgalmas témáját mutatta be, a robotok világát és programozását. Amennyiben nem szeretnénk sajátkészítésű robotot készíteni, ma már több féle robot közül vásárolhatunk, amit utána tetszés szerint felszerelhetünk egyéb eszközökkel.
Dart alapú Web fejlesztés
Szabó Gábor bemutatójában olyan korszerű eszköz bemutatására vállalkozott, ami méltán kiválthatná a WEB technológiában elavultnak számító HTML nyelvet.
Informatikai szakmérnök
Dr. Vincze Dávid első kézből ismertette velünk a Miskolci Egyetem egyik legújabb képzését, amely azokat a fiatalokat célozza meg, akik nem kifejezetten a programozást választják, de mégis mérnöki szinten szeretnék űzni az informatikát.
BigData alapok
Ez az a téma, amiről már olvashattunk, de elképzelni nem tudtuk. Mi ez és miért kell ezzel foglalkoznunk. Az emberiség hihetetlen mennyiségű adatot generál és ez 4 évente duplázódik. Viszont mindaddig csak szemét, amíg fel nem tudjuk dolgozni. Dr. Kovács László érdekes előadásából mindezt megtudhattuk.
Utolsó éjszaka előtt állunk, mindenki próbálja regenerálni magát, valaki energia italt szürcsöl, valaki gyufaszálakkal készül kitámasztani a szemét, vagy szemhéját a homlokához ragasztja szigetelőszalaggal. Elmés ötletek, valamelyik csak bejön.
A végére sikerült egy hatalmas CS 1.6 partit összehozni, a retro pályák betöltése láttán felhördüléssel és örömkiáltásokkal fejezik ki többen is a tetszésüket. Valóban ezeken a pályákon már 10-12 éve is játszottunk, érdekes visszaemlékezni a régi összejövetelekre. Mindenkiben más élmények keverednek, de abban egyetértünk, hogy jó visszaemlékezni az elmúlt évekre.
A szünetekben már érezni a feszültséget, ami a zárás miatt van. Valószínűleg mindenkinek hiányzik már a család, a meleg kaja, a fürdés (ejnye-ejnye), a tisztaruha, a puha ágy (a padló keménysége után), de aki csak szóba tudja önteni ezzel kapcsolatos érzéseit, megkérdi, hogy nem lehetne maradni még egy hetet, vagy hogy lesz-e jövőre is…
Hát ezekre a kérdésekre senki nem tud érdemlegesen válaszolni, többnyire elmosolyogjuk a választ, de azért reménykedünk, hogy nem most futottunk össze utoljára…
Hajnak 5-ig tart a parti, ekkor a legkeményebb arcok is feladják és nyugovóra térnek, síri csend lengi be a küzdőteret. Valóban fura érzés végig menni a gépek között, aminek pár óra múlva már csak hűlt helye lesz.
Az élmények feldolgozása és kiértékelése még csak ezután kezdődik, lesz pár nap, amíg teljesen kipihenjük magunkat.
Mondhatom, elég mozgalmas nap volt, mit nap, mozgalmas hét… és hát vége!
